Balogh Béla Végső valóság című könyvében az egyik fejezetben azt a témát feszegeti, hogy létrehozhatja-e az agy a gondolatot. Ehhez még előbb hozzá kell tenni, hogy abból indulunk ki, hogy az anyag valójában nem anyag, ha szétbontogatják az atommagot a fizikusok, szépen részekre szedik nem marad más, mint energia. E=mc2. Az anyag valójában egy energia halmaz, az asztal, a szék, az emberi test, minden energia, aminek van egy bizonyos rezgésszáma, ezt egy határig a fizikusok mérni is tudják. ,,Az emberi agy rendkívül bonyolult, de végső soron viszonylag alacsony energiaszintű, egyszerű, „földi" anyagokból áll. Amennyiben létünket és lehetőségeinket agyunk viszonylag alacsony frekvenciái, azaz az agyunkat alkotó anyag határozná meg, akkor egyáltalán nem nyílna lehetőségünk arra, hogy bármit is felfogjunk, vagy feltételezzünk ezen a frekvenciasávon kívül. Az anyag leírható állóhullámok halmazaként, és érzékelésünk számára ezek frekvenciája a látható fény és a gammasugárzás felső határa között van." Mivel a világegyetemben gyakorlatilag minden energiából áll, Balogh Béla ennek alapján azt mondja, hogy a gondolat is az. Ha pedig az, akkor rendelkeznie kellene valamilyen frekvenciával. Ha pedig az anyagi világ bocsátja ki, akkor műszerekkel mérhetőnek kell lennie.
Egy sor kísérlet alapján próbáltak választ kapni a tudósok arra, hogy a gondolat milyen frekvencián rezeghet. Például két embert leültettek egy-egy ólomkamrába, amin keresztül bizonyos mérhető frekvenciák nem terjednek, és más kísérleteket végeztek, de nem találták a gondolat rezgésszámát a mérhető határokon belül. Még az EEG is csak azt képes mérni, hogy van-e agyi aktivitás, de azt nem tudja jelezni, hogy ki mire gondol. A gondolatnak ráadásul sem az ólomkamrák sem a távolság, pl
,, Ólomkamrát jelen időkben nagy energiájú radioaktív sugárzás elleni védelemre használnak.
Amennyiben a gondolat ezen áthatol, az vagy lényegesen alacsonyabb energiaszintre utal, pl. infravörös sugárzás, azaz hő, ami viszont nem elegendő az
Tehát nem túl alacsony rezgésszámú dologról van szó, ha viszont annyival magasabb,hogy nem mérhető, akkor felvetődik a kérdés, hogy az agy hogyan bocsáthatná ki?
Az agykutatásban a következőkre jutottak:
,,Jelen idejű tudományos álláspont szerint a gondolat az agyban nem lokalizálható. Csupán aktívabb vagy kevésbé aktív területek kijelölése lehetséges. "
Kérdés az is, hogy hol tárolódik a gondolat, amikor a tízmilliárdnyi agysejtünkből napi 0-50ezer közötti neuron pusztul el. A sejtek pedig átveszik egymás feladatát. Létezhetnek persze biztonsági másolatok, tehát hogy az agy más sejtekben is tárolja ugyanazokat az információkat.
,,Ez viszont feltételezi, hogy az agy önmaga írja meg a „rendfenntartó programot", amit aztán végrehajt azért, hogy önmagát és az egész fizikai testet a lehető legjobb állapotban tartsa. Ha most megpróbálunk nem elveszni a részletekben, és nagy vonalakban áttekinteni az egész materialista világnézet által felvázolt folyamatot, az alábbi képet kapjuk:
Élettelen anyagból a véletlen és az evolúció hatására létrejön az élet, ami aztán olyan komplex sejtegyüttesekké fejlődik, mint például az emberi agy. Ez az agy megírja saját programjait, sőt végre is hajtja őket. Fejlődik, gyarapodik, de bizonyos idő elteltével furcsa módon lebontja magát és elpusztul. Más
szóval egy önfejlesztő rendszerrel állunk szemben, ami a termodinamika második alaptételével, az entrópia princípiumával ellentétes irányban halad. Mindezt csak azért, hogy egy idő után „meggondolja magát", alávesse magát az entrópia törvényének és elpusztuljon.
Ha valószínűségek alapján számolunk, talán elfogadhatónak tűnik, hogy az élet élettelen anyagból szerveződik élő sejtekké. Az is elfogadható, hogy ez a fejlődés ellentmond az entrópia princípiumának, azzal a kitétellel, hogy mindez az Univerzumban csak helyi megnyilvánulás, és az egységes egészre egyáltalán nem jellemző. Sőt mi több, az élet ilyen fajta megjelenésének esélyét valószínűség-számítással ki is lehet számítani.
Csakhogy itt is akad egy-két probléma.
Még a legegyszerűbb, primitív szaporodási móddal rendelkező egysejtű életformában is fellelhető egy dupla DNS-spirál, ami mintegy 100.000 nukleotidából áll. Minden nukleotidát precíz rend szerint elhelyezkedő 30-50 atom alkot. Hozzá jön még néhány protein, ami a táplálék felvételéhez szükséges, valamint egy kettős sejtfal.
Egy ilyen eredmény eléréséhez nagyszámú kémiai reakció szükséges, ami minden alkalommal a rendetlenség csökkenéséhez, a nagyobb rend kialakulásához vezet, és ily módon állandóan csökkenti a rendszer belső entrópiáját. Ha mindezt a véletlen irányítja (hiszen mindaddig, amíg a sejt nem jött létre és nem vált működőképessé, nehéz volna önfejlesztésről beszélni) feltehetjük a kérdést:
- Mekkora a valószínűsége annak, hogy egy ilyen sorozat kémiai reakció a véletlen hatására ilyen pontos sorrendben végbemenjen? Matematikusok és fizikusok szerint rendkívül csekély. Fred Hoyle szerint: „Annak a valószínűsége, hogy élettelen anyagból egy élő sejt alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen, és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet." (Fred Hoyle, rádióinterjú, 1980)
Az a feltételezés, hogy az élet élettelen anyagból és a véletlen hatására jön létre egyrészt nem bizonyított, másrészt igen csekély valószínűséggel rendelkező premissza. (…)
Jelenségek hosszú sora utal arra, hogy a tudat nem anyagtól függő, és nem anyaghoz kötött jelenség. Ide tartozik pl. a telepátia, a hipnózis, és a távolbalátás.
Ahhoz, hogy ezek a jelenségek megtapasztalhatok legyenek, feltétlenül magas energiaszint szükséges. Ezekhez egyszerűen nem elég az az energia, ami az agyban lejátszódó kémiai folyamatok következtében szabadul fel. — A gondolatátvitelhez és telepátiához nem elegendő az az elektronvolt nagyságrendű, kémiai reakciókból származó energia, amit az agysejtek produkálni képesek.
— Ha a gondolat magasabb energiaszintekből tevődik össze, és ezek a hullámok az anyag termékei, akkor ezt anyagi műszerekkel tudnunk kellene mérni.
— Ha pedig magas energiaszintről van szó, és ezt anyagi műszerrel mérni mégsem lehet, akkor nem marad más hátra, mint feltételezni, hogy a gondolat energiája még a kozmikus sugárzás energiájánál is magasabb.
A kísérleti eredmények, a bennünket körülvevő jelenségek, valamint a logika ugyanabba az irányba mutatnak:
Sem az agy, sem más biológiai szerv nem képes gondolatot létrehozni!!!
A gondolkodás képessége és a tudat nem anyaghoz kötött. A magyarázatot - ugyanúgy, mint az anyagot alkotó állóhullámok esetében - magasabb energiaszinten, magasabb szférákban kell keresnünk.
Ebben az esetben viszont az evolúcióról alkotott jelen elképzeléseink tarthatatlanná válnak, és egy meglepő fordulattal kell szembenéznünk:
Ha a gondolatok és érzések nem a fizikai test termékei, akkor ezeknek a léte nem függ a fizikai test lététől, annak életétől vagy halálától! A test és az agy csupán „vevőkészülék". Az adás folytatódik akkor is, ha a vevőkészülék tönkre megy. A magas energiaszinten létező gondolat léte nem függ az alacsony energiaszinten létező agy állapotától. Gondolataink és érzéseink „túlélik" tehát a fizikai testet. Ugyanez érvényes emlékeinkre is, hiszen azok is gondolatok.
Most már nem az a kérdés, hogy „ha az agy nem képes létrehozni a gondolatot, akkor ugyan mi az, ami létrehozza?"
Ha alacsonyabb energiaminőség nem képes önmagától magasabb energiaminőséget létrehozni - és még emberi segítséggel is csak úgy, hogy közben az egész rendszer energiaminősége csökken -, de ez a magas energiaszint és energia-minőség mégis létezik, akkor itt mindennek fordítva kell történnie!"
Na jó, akkor ezen el lehet gondolkodni:)
